2019 január

H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31


Lápok

A felszínig vizes völgytalpakban, lefolyástalan teknőkben jégkorszak végi, ún. reliktum fajokat őrző tőzegmohás lápok alakultak ki.

Lápok ott keletkeznek, ahol a talajvíz egész évben a felszín közelében jár, a vízszint ingadozása kicsi. Kialakulásuk mészmentes, savanyú talajon, az ásványi és szerves anyagokban szegény források felszínre törése környékén történik meg. Típusaik szerint lehetnek forráslápok, fűzlápok, dagadó- és ingólápok.

Az Őrségben és a Vendvidéken a kedvező csapadék és talajviszonyoknak következtében számuk 40 fölötti. A lápokra jellemző a tőzegmohák előfordulása, magas faj- és egyedszáma. A hazai 20 tőzegmohafajból itt 16 megtalálható. Néhány lápon a sokféle tőzegmoha faj mellett a rovaremésztő kereklevelű harmatfű, a vidrafű, a gyapjúsás szép csoportjai is láthatók, de tőzegeperrel és ritka sás fajainkkal is találkozhatunk: pl. szürkés sással, töviskés sással, fekete sással. A lápokat gyakran szőrös nyír és fülesfűz bokrok keretezik.

A Szőce melletti völgyben húzódik a jól feltárt fokozottan védett láprét, melynek bemutatását pallósor teszi lehetővé; szakavatott vezetővel élővilágában főként a késő tavaszi időszakban gyönyörködhetünk.

A lápok jellemzője, hogy a keletkezett szerves anyag egész évben a víz alatt marad, nem tud lebomlani, ezért felhalmozódik, tőzegesedik. A tőzegréteg vastagsága 20 cm-től 2 m-ig változik. A lápok savanyú kémhatású vize jól konzervál, növények, kisebb-nagyobb állatok maradványait épen megőrzi, így pl. a környezetéből behulló virágporszemeket, spórákat is. Ezáltal jó lehetőséget nyújt a múltba tekintésre. Ha a tőzeges rétegeket megfúrják, a fúrómagot mikroszkóp alatt elemzik, az abban talált pollenösszetétel alapján következtetni lehet arra, hogy az egyes korszakokban milyen növényzet övezte a láp környékét. Lápjaink zöme a jégkorszak végén jött létre, több mint húszezer éve, azóta őrzi jellegzetes élővilágát.