2019 március

H K Sz Cs P Sz V




1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Északi-Bakony

Az Északi-Bakony a Várpalota-Veszprém-devecseri törésvonaltól (a 8-as főút) északra Veszprémvarsány-Gic-Pápateszér vonaláig terjed. Keletről a Móri-árok és a Mezőföld, északról a Kisalföld határolja. A mintegy 300 méteres platóján kupolaszerűen ülnek a hegyek, közülük a legmagasabb a Kőris-hegy (709 m). Mellette több 600 méter fölötti hegy sorakozik, így méltán hívhatjuk az Északi-Bakonyt a Dunántúl tetejének. Az Északi-Bakony erős tagoltsága, a változatos alapkőzet és az ezen kialakult változatos talajtakaró igen sokszínű, fajgazdag élővilág számára biztosít életteret. A fajgazdagságot fokozza a területen érvényesülő szubmediterrán és atlanti hatás is. A fent jelzett csapadékmennyiségek elegendőek a középhegységi (szubmontán) és a montán bükkös kialakulásához is. A zárt lombkoronájú bükkösök a fényt nem engedik át, alattuk kevés az aljnövényzet. Lombfakadás előtt azonban nagy tömegben virítanak a keltikék, a medvehagyma és a szártalan kankalin is a hatalmas fák alatt. Jellemző növényük még az örökzöld babérboroszlán. Az alacsonyabb területeken a gyertyános-tölgyesek válnak uralkodóvá. A mély völgyekben, szurdokokban a szurdokerdők alakulnak ki, állományalkotó fafajuk a korai juhar, a magas kőris, a hegyi juhar és a hegyi szil. Ezekben az erdőkben a nedves, hűvös mikroklíma hatására megjelenik a pézsmaboglár nevű növényfaj. A kiszélesedő völgyek patakjait, az állandó és időszakos vízfolyásokat égerligetek, fűz-nyár ligeterdők kísérik, melyek jellemző növénye a podagrafű vagy a magas zsombor.

Az Északi-Bakony morfológiailag jól elkülöníthető része az Öreg- vagy Magas-Bakony, ahol a legnagyobbak a relatív szintkülönbségek a csúcsok és völgyek között. A terület erdőtársulásai közül a bükkösök a meghatározók, de helyenként gyertyános-tölgyes ill. zárt tölgyes társulások találhatók. Tehát jellemző erdőtársulásai: montán bükkösök, szubmontán vagy gyertyános bükkösösk, gyertyános kocsánytalan tölgyesek, zárt tölgyesek, szurdokerdők, szikla- és törmeléklejtő erdők, virágoskörises-bükkös karszterdő ill. állandó és időszakos vízfolyások mellett patakmenti éger és fűz-nyár ligeterdők. A terület gyeptársulásai közül említésre méltóak a hegyi kaszálórétek, a dolomit vagy mészkő alapkőzeten kialakult sziklagyepek, ill. a lejtősztyeptársulások.