2019 március

H K Sz Cs P Sz V




1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Erdők

Az Őrség 63%-át borítják erdők, ami az országos átlag 3,5-szerese, így meghatározó szerepük van a tájkép alakításában.

A terület legjellemzőbb erdőtársulásai a kavicshátakat borító elegyes- vagy elegyetlen erdeifenyvesek, melyek miatt "gyántásországnak" is nevezik e vidéket. Az erdei fenyvesek laza lombkorona szintje alatt gyakran alakul ki lombos fafajokból második koronaszint, és fajokban gazdag a cserjeszint is. Ez utóbbi jellegzetes növényei a boróka, a szőrösnyír, a kutyabenge. Lágyszárú szintjük is számos jellemző fajnak ad otthont. A változatos mohapárnák közt korpafüvekkel találkozunk. Leggyakoribb a kapcsos korpafű, ritkább a lapos-, de előfordul a kígyózó korpafű is.

Megtalálható a vörös- és fekete áfonya - mely főként a Vendvidéken gazdagon érleli termését is -, valamennyi körtike fajunk pl. az egyvirágú- a kereklevelű-, az ernyőskörtike. Ezeknek a nyers talajfelszínt kedvelő fajoknak a fennmaradását segítette az avarszedés, ami elsősorban a Vendvidéket jellemezte. Az ősszel begyűjtött avart alomnak használták a tehenek alá, majd a trágyával kevert almot tavasszal kivitték szántóföldjeik tápanyag utánpótlására.

Jellegzetesek a pionír fajokat felvonultató erdőszegélyek, nyíres-csarabos fenyérek, melyek nyers talajfelszínt kedvelő törpecserjéi az áprilisban illatozó rózsaszínű henye boroszlán, valamint a nyár végén szirmait bontogató, szintén rózsaszín virágú csarab.

Az elegyes erdeifenyvesekben is találhatunk orchideákat: májusban kardos madársisakot, júniusban kétlevelű sarkvirágot és nőszőfüveket.

A fenyvesek mellett gyertyános-tölgyesek, bükkösök gazdagítják a tájképet. Ezeknek az üde erdőknek kora tavaszi színpompás növényei a kakasmandikó, a tavaszi tőzike, a sárga tyúktaréj, a hóvirág, a májvirág, a kék csillagvirág,. Ősszel ugyanezen erdőket a sötétkék fecsketárnics és a lila erdei ciklámen tömegei díszítik.

A Vendvidéken a magasabb régiókat jellemző lucfenyő, vörösfenyő, jegenyefenyő és havasi éger is megtalálható. Az erdők alatt farkasboroszlánra, turbánliliomra bukkanhatunk.

A nyár és az ősz különféle gombákkal tölti meg az erdő alját. Találhatunk ízletes vargányát, királyvargányát, sárga rókagombát, érdesnyelű tinórukat, galambgombákat, de látványos légyölő galócát, csúcsos papsapkagombát is.

A völgyekben futó kristálytiszta vizű patakocskák partját égerligetek kísérik a védett struccharaszttal.

Az erdőgazdálkodásnak jelentős szerepe volt ezen a vidéken. Minden gazdának volt kisebb-nagyobb erdeje, amit sajátos módon úgynevezett szálaló-gazdálkodással kezelt. Az erdőből csak a tényleges szükségletének megfelelő méretű és fajú fát vette ki, a keletkezett apró léke,k pedig beszóródtak a környező fák magjaival. Ezzel a gazdálkodási formával többkorú és elegyes erdőképet alakítottak ki, illetve tartottak fenn a következő nemzedék számára is.