2019 január

H K Sz Cs P Sz V

1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31


Balaton-felvidék

A Szentkirályszabadja D-i részétől Királyszentistvánig húzódó mintegy 12 km2-es terület Litér-Balatonalmádi dolomitvidéke, fedőüledék nélküli, vagy fedőüledékkel csak foltosan takart karsztos vonulat. A terület egy része a túlhasználat miatt degradálódott, más részükön feketefenyőt telepítettek. Ugyanakkor gyönyörű dolomitlejtőket, csaknem érintetlen sziklagyepeket és xerotherm tölgyeseket is találunk nagyon gazdag flórával és unikális értékekkel (pl. több ezres szennyes ínfű előfordulás).

Alsóörs és Balatonalmádi homokkővidéke területén permi vörös homokkő és konglomerát van a felszínen, amely DK-en eléri a Balaton partvonalát. A kőzet mállásából keletkező élénkvörös talaj tájképformáló tényező. A terület növényzete talajtani okok miatt fajszegényebb. Erdei szemre szépek, zárt tölgyerdők: a termőhelytől függően xerotherm tölgyesek és cseres tölgyesek.

A Felsőőrs-Csopak-Balatonfüred fölötti hegyek zömmel triász korú dolomitból és kisebb részben mészkőből állnak. Geológiai értékekben (alapszelvények, mély szurdokvölgyek, források, karsztos felszínek, barlangok stb.) különösen gazdag terület. Az itteni nagy változatosságot az itt található élőhelymozaikok (dolomitsziklagyep, puszta- és sziklafüves lejtősztyep, karsztbokorerdő, xerotherm tölgyes) nagyfokú változatossága is elősegítette. Jellemzők itt az árvalányhajas, kökörcsines mezők nőszirmokkal és kosborokkal. A hegyek plató-peremétől É-ra túlnyomórészt homogén cseres tölgyeseket találunk, néhol legelőerdővel.

A Tihanyi-félsziget kiemelkedő geológiai érték. Különleges jelentőségűek a gejzírképződmények, amelyek hévforrások vizéből keletkeztek. Ugyancsak értékes a számtalan bazalttufa feltárás, amely a pannon vulkánosság robbanásos tevékenységét bizonyítja. A félsziget eredeti növényzete erdőssztyep vegetáció volt, ahol az erdők voltak túlsúlyban. Ezek az erdők gyertyános tölgyesek és cseres tölgyesek voltak. Eredeti, de emberi hatásoktól szintén nem mentes társulás a félszigeten a szilikát sztyeplejtő, benne sok délies szubmediterrán hatást jelző növénnyel, mint a hártyás galambbegy, a borzas szulák és a sáfrányokra emlékeztető vetővirág. A Külső-tó nádasa szép, egészséges és homogén, nyílt vízfoltokkal tarkított. Partján mocsárréteket és sásos állományokat találunk. A félszigetet övező nádas állapota rossz, babásodik, a Bázsai-öböl széles nádasa viszont, kisebb részeket leszámítva egészséges. A parti zónát itt is mocsárrét szegélyezi.

A Pécselyi-medence és peremhegyei növényzetének jellemző vonása, hogy a zonális vegetáció fajegyütteseit olyan fajok színesítik, amelyek a jelenlétüket lehetővé tévő speciális alapkőzet, valamint mikroklimatikus tényezőkre vezethetők vissza. Nagy szerepet játszanak a száraz tölgyesek és karsztbokorerdők. Jellemzőek a jelentős területet fedő sztyeprétek, amelyek a legtöbb botanikai értéket rejtik: tavaszi hérics, leánykökörcsin, bíboros kosbor, stb. A vízfolyásokban gazdagabb helyeken védelemre érdemes forráslápmaradványok, magassásos élőhelyek és kiszáradó láprétek maradtak fenn.

A Káli-medence szelíd tája felvillantja a régi, csendes Balaton-felvidék utánozhatatlan hangulatát. A Káli-medence aljának mintegy felét már fölszántották. A szántatlan területek jelentős része eredetileg sztyeprét. Vannak nagyon fajgazdag, kiemelten értékes sztyeprét foltok, főleg a Sásdi-rét és a Horog környékén. Másrészt vannak olyan helyek, ahol a hegyekből kifolyó víz a talajt csaknem egész évben nedvesen tartja. Itt láprétek jöttek létre. A mélyebb, állandóan nedves réteken üde láprétek vannak, míg ezek szélein kékperjés ún. kiszáradó láprétek díszlenek. Az évezredek során a láprétek alatt jelentős tőzegréteg (lehet 2 m is) gyűlt össze. A fentebb felsorolt társulások országosan ritkák, nagyon fajgazdagok, általában kiemelkedően sok védett növényfajjal, pl. szibériai nőszirom, széleslevelű gyapjúsás, sokféle orchidea: hússzínű ujjaskosbor, mocsári nőszőfű, mocsári kosbor, vitéz kosbor, agárkosbor, sömörös kosbor, pókbangó. A Káli-medence peremhegyei botanikai szempontból a Balaton-felvidék talán legdiverzebb részei. Az összes zonális erdőtársulás nagy területen megtalálható itt, de extrazonálisan van bükkös és intrazonálisan hárs-kőris törmeléklejtő erdő is. Kiemelt értéket jelentenek a vulkános mélyedésekben rejlő kis tőzegmohás láptavak. Ezek legértékesebb növényzeti típusa a tőzegmohás fűzláp védett tőzegmoha fajokkal.

A Badacsony és Tapolca környékének vulkáni tanúhegyei uralják a tájat, jellegzetes alakjukkal messziről is meghatározzák a tájképet. A vulkáni tanúhegyek legjellemzőbb társulásai: sziklahasadékgyep, sziklagyep, lejtősztyeprét, sajmeggyes bokorerdő, xerotherm tölgyes, cseres tölgyes, törmeléklejtő erdő, gyertyános tölgyes. Annak ellenére, hogy a bazalthegyek flórája hasonlóságot mutat, mégis mindegyik más, ill. mindegyiket sajátos botanikai értékek is jellemeznek. A Tapolcai-medence láprétjei a karsztvízkiemelés miatt nagyrészt tönkrementek, de nem váltak teljesen értéktelenné. Néhány fontos védett faj, elsősorban a lápi nyúlfarkfű és az illatos hagyma meglepően nagy egyedszámban vészelte át a kiszáradást. Unikálisnak mondható értéke a területnek a fokozottan védett mocsári kardvirág.

A Keszthelyi-hegység dolomittömege változatos mikroreliefjével tűnik ki, ahol kipreparált dolomit kőoszlopok és látványos természetes kőzetfeltárások is megtalálhatók. A szűkebb értelemben vett Keszthelyi-hegység hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidéke, ahol a szubmediterrán xerotherm sztyeplejtőktől kezdve a zárt tölgyeseken és bükkösökön át a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, unikális értékeket is tartalmazó flórával és faunával. Az itteni erdőtársulások közül kiemelkedő az országosan is ritka, különleges reliktum társulás, az elegyes karszterdő. Ebben a száraz-meleg termőhelyek fája, a mannakőris és a hűvös-üde helyeket kedvelő bükk elegyedik egymással és alkot olyan asszociációt, amelyhez több ritka növény kötődik, pl. fehér sás, tarka nádtippan, sziklai páfrányok. Ugyanakkor a hegység az elmúlt évtizedekben igen jelentős károkat is szenvedett: a fajgazdag dolomitkopárokon és a karsztbokorerdők helyén fekete fenyőt telepítettek, melyek sok helyen a vidék arculatát is meghatározzák.

A Kovácsi-hegy és Tátika a Keszthelyi-hegység bazaltvidéke. Álkarsztos jelenségként számon tartottak a bazalt-dolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg. A Keszthelyi-hegység bazaltvidéke bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja díszíti bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A több száz méter hosszú bazaltfolyosókban igen érdekes, mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációt találunk. A Tátika Ősbükköse, a Szebike-erdő hatalmas bükkösei természetközeliek és igen festőiek. A Gyöngyösi-patakot kísérő égeres láperdő az egész Keszthelyi-hegység egyetlen, épségben megmaradt ilyen állománya, szabályozatlan vízfolyással.